Tél van. Kora este, a szobában a nagy ingaóra éppen 6-ot üt. Az úr a kandalló előtt egy kényelmes fotelben , házi kabátjában üldögélve a legújabb Jaguár-katalógust olvasgatja a kandalló mellett. „Alacsonyabb fogyasztás, nagyobb nyomaték, kényelmesebb rugózás…..”
Egyszer csak kulcscsörgés hallatszik, fordul a zár, egy hosszú szövetkabátos hölgy robog be rajta, 10 cm-es tűsarkújával végigkopog a lakáson hosszú kondenzcsíkot húzva maga után J’adore parfümjéből.
- Szia Életem! Hogyhogy ilyen korán hazaértél? Mesélj, milyen volt a mai napod. Mi történt ma Veled?
Az úr továbbra is csak ül mély csöndben a katalógusba burkolózva, úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna a kérdéseket, és közben így morfondírozik magában:
„ Na tessék! Már megint a szokásos kérdések! Mint mindig, most is ezek a lélekbúvár kérdések! Hiába, a nők már csak ilyenek! (csak hogy az „a nők” kezdetű általánosító megjegyzések se maradjanak le) Ugyan mi történt volna? Hát semmi!”
Közben a nő ledobja hosszú, szőrprémmel díszített kabátját. Kis szűk kosztümjében és 10 cm-es tűsarkújában topog még mindig a kanapé körül, és gyönyörűen kikészített vörös bőrből készült táskájában kotorászik még. Válasz még mindig nem érkezett, így aztán így morfondírozik magában:
„Vajon hogy tudnám Őmorcikaságát szóra bírni, és elérni, hogy végre némi figyelemre méltasson? Több megoldás is kínálkozik: a hiszti biztosan nem célravezető, valószínűleg jelenleg azzal sem mennék sokra, ha ledobnám az összes ruhámat, és egy szál harisnyakötőben végigvonaglanék a földön. Biztosan célhoz érnék, ha lemennék a garázsba és 10 cm-es vörös műkörmeimet végighúznám az imádott autó motorháztetőjén, de akkor meg kitörne a II. százéves háború….”
Villámló tekintettel az urára néz, aztán úgy dönt, hogy még egyszer megpróbálja:
- R Rof B-M! Will you please listen to me when I am talking to you?!
Az úr továbbra sem méltóztatik felnézni „”””fontos”””” olvasmányából, arisztokratikus nyugalmából gyakorlatilag kibillenthetetlen.
