Az úr most már végre méltóztatik egy pillanatra felnézni „”””fontos”””” olvasmányából, válaszolni azonban még mindig nem szándékozik, mert nincs kedve. És ha ő eldöntötte, hogy nem, hát akkor nem, még akkor sem, ha egyébként semmi kivetnivaló nem volt a kérdésben, így aztán újra visszamélyed a csodálatos, csillogó négykerekűek világába, és várja a fejleményeket....
A nagyságos asszony végtelen szeretettel néz rajta végig, haragudni úgysem tud rá (amivel természetesen az úr is tisztában van).
Tudom Mon Cheri, hogy arra számítasz, hogy még néhány kört futok, és utolsó vérig küzdeni fogok a válaszért.
Egy kacér mosoly keretében azonban úgy gondolja, hogy stratégiát vált....
Eltűnik a gardróbban, majd néhány perc múlva gyönyörű fekete estélyiben tér vissza, gyönyörű, hullámos barna haja finoman omlik vállaira, egész lényében ragyog.
Most már az úr is fokozott érdeklődéssel pillant fel merengéséből, arcán és szemében értetlenség, meglepettség keveréke tükröződik.
Nocsak, nocsak! Mi történik?
Az úrnő azonban csak rámosolyog, és a következő szavakat intézi urához:
-Nos, mivel úgy látom, hogy ma este túlságosan fáradt vagy, így kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy nem tudsz engem elkísérni az operába. Nem baj, pihenj csak nyugodtan, rád fért már igazán. A kedvenc darabunk, de nem erőltetem, inkább kapcsolódj ki itthon kellemes nyugalomban. Ne aggódj értem, nem fogok unatkozni, máris kerítek magam mellé gardedámot.
A kis mahagóni telefonasztalkához lép, és tárcsáz.
- Jó estét André!
-Jó estét asszonyom! Miben segíthetek? A holnapi programján szeretne változtatni?
- Nem, a holnapi program rendben van. Tudja, ma estére vettem két jegyet az operába, de a férjem nagyon fáradt, így nem tud elkísérni. Volna kedvem elkísérni engem?
-Természetesen asszonyom. Mit óhajt ma este megnézni?
-Köszönöm, de kérem, hogy csak abban az esetben jöjjön el velem, ha nem túl fáradt, és nem siet nagyon haza, hiszen a munkaideje mára lejárt, ez már nem tartozik a kötelességei közé. Ha inkább hazamenne, akkor hívok egy taxit, és elmegyek magam az előadásra.
-Nem kisasszony, illetve bocsásson meg, asszonyom sietek haza, egyébként is még a szervízkönyvet töltögettem.
-Köszönöm még egyszer, egyébként továbbra is nyugodtan szólíthat kisasszoynak. :-) A Turandot-ra váltottam két nagyon jó kilátással rendelkező helyre jegyet.
- Ha elfogadja a társaságomat, akkor még mindig örömmel állok rendelkezésére. Mikor indulunk?
- Köszönöm még egyszer. 10 perc múlva lent vagyok az ajtó előtt.
-Rendben van kisasszony, lent várom.
Az úr eközben feszülten figyeli a telefonbeszélgetést, bár fokozott érdeklődését igyekszik palástolni.
Tagadhatatlanul érdekli az ügy, és szívesen menne, de túlságosan büszke ahhoz, hogy közbeszóljon, és a jelenleginél is nagyobb vereséget szenvedjen.
Az úrnő leteszi a telefont, visszasiet gyönyörű, puha bundájáért a gardróbba, magára borítja, majd ismét az urához szól:
-André majd hazahoz. Ne várj meg, későn jövök csak.
Majd odalép hozzá, finoman megcsókolja, és rámosolyog.
-Aludj jól, jó éjt kis Morcikám!:-)
Még hallani, ahogy a lépcsőn lekopog tűsarkújában, majd záródik az ajtó,és megszűnik a kopogás.
Az úr teljes értetlenséggel áll a történések előtt.
"Mi történt? Semmi lázadás a kérdés teljes ignorálása miatt, arról már nem is beszélve, hogy egyszerűen itthagy, és mindennek a tetejébe még 'Morcika" is lettem, pedig egyszerűen csak nem volt kedvem válaszolni!"
-Indulhatunk kisasszony?
- Igen, André.
- Elmondta neki?
- Még nem, de az operát akkor sem fogom kihagyni! ;-) Majd legközelebb -mondja mosolyogva, és szeretettel megsimogatja a hasát miközben a az autó lágyan ringatózva úszik az éjszakai város fényeiben.....
